Az evőpálcika helyes fogása: tuti tippek kezdőknek! Hogyan kell használni a kínai evőpálcikát? Használati útmutatónkból most ez is kiderül. A több ezernyi, magyarországi kínai és távol-keleti étterem többsége meg sem próbálkozik már az evőpálcákkal való terítéssel, pedig ezek használata nem ördöngösség és higiénikusabb is, mint a hagyományos fém evőeszközöké. A több ezer éves pálcikákkal minden távol-keleti országban másképp esznek, hosszuk és anyaguk különböző, használatukhoz illemszabályok és babonák fűződnek.
A kínaiak már háromezer éve étkeznek - többnyire egyszer használatos - evőpálcákkal, amelyeket sokkal praktikusabbnak és higiénikusabbnak tartanak, mint a kést és villát. A pálcákat a rizses csésze és a tányér mellé fektetik jobb oldalra, míg a japánok az elegánsabb étkezéseknél mindig külön kis díszes porcelán tartóra helyezik a pálcikák hegyét, méghozzá párhuzamosan az asztal széléhez. A vastagabbik végük a jobb kéz felé néz.
A kínai szabvány pálca hossza 25 cm. A japánoknál viszont a derékszögben behajlított hüvely- és mutatóujj hegyének távolsága adja meg a helyes hossz kétharmadát. Az ő pálcájuk rövidebb és hegyesebb a kínainál és többnyire lakkozott fából készül. Terítésnél a közös tálak mellé nagy méretű szervírozó-szedő pálcát helyeznek.
Szerte a Távol-Keleten az egyszer használatos natúr fapálca a jellemző. Ám a koreaiak leginkább rozsdamentes acélból, a kínaiak pedig bambuszból is készítik evőpálcáikat, de akadnak aranyból, ezüstből és elefántcsontból gyártottak is, amelyeket többnyire egymásnak ajándékoznak. A pálcáknak egészségügyi hatást is tulajdonítanak, ezek boszorkányosan gyors forgatása ugyanis ingerli az akupunktúrás pontokat, ami élénkítően hat az agy működésére.
A legfontosabb tudnivaló, hogy mindig az evőpálca vastagabbik harmadát fogjuk kézbe. Az egyik pálcát szorítsuk a hüvelykujjunk tövével a gyűrűsujj első ujjpercéhez és a hüvelykujj hajlatához. Az első pálca többé-kevésbé mozdulatlan marad, a felsőt vele párhuzamosan, ahogyan a ceruzát tartjuk, csíptetőként mozgatjuk. A két pálca hegye egy vonalban kell hogy legyen egymással. A pálcákat hegyükkel merőlegesen a tányér aljához odakocogtatjuk, amíg egymáshoz való távolságuk kiegyenlítődik. A mutatóujj begörbítésével csippentjük össze őket, illetve velük az ételeket.
E több ezer éves eszközök használatához számos babona fűződik: Kínában, ha valaki nem elvágólag találja evőpálcáit a terített asztalon, biztos benne, hogy lekési a vonatot vagy a repülőgépet. A leejtett evőpálca balszerencsét jelent, akárcsak a keresztbe tett. Ez azt is mutathatja, hogy a számla rendezve van.
Nem illik az evőpálcával mutogatni, a levegőbe rajzolni, az ételt kevergetni, nyalogatni vagy hadonászni vele, netán belepiszkálni az ételekbe. Ha Kínában járunk, különösen óvakodjunk tőle, hogy a pálcákat a rizzsel teli evőcsészébe szúrjuk - ez csak halotti szertartás esetén megengedett.