Munkaidő naptár 2022/2023: mit jelent a teljes munkaidő és a részmunkaidő? Munkaidő beosztása, meghatározása és hossza 2022-ben: mit jelent a teljes munkaidő és a részmunkaidő? Az új Munka Törvénykönyve többféle munkaidővel kapcsolatos foglalkoztatást különböztet meg egymástól, a munkaidő hossza alapján. Az alkalmazásban állók a munkaidő hossza szerint lehetnek teljes munkaidőben foglalkoztatottak és nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak. A munkaidő szabályai változnak attól függően, hogy az alkalmazott teljes munkaidőben vagy részmunkaidőben dolgozik.
A munkaidő beosztása 2022-ben is függ a vállalkozás tevékenységétől, az előre meghatározott munkarendtől. A munkavállalók munkaidejének beosztása terén elég nagy szabadságot kap a foglalkoztató, azonban néhány munkaügyi szabály illetve egyéni megállapodások ezt befolyásolhatják. A munkáltató tevékenysége határozza meg a munkavállaló időbeosztását. A tevékenység alapján lehet a munkavégzés megszakítás nélküli, több műszakos és idényjellegű is. Ezekben az esetekben a Munka Törvénykönyve speciális szabályokkal rendezi például a vasárnapi munka szabályait vagy éppen a napi pihenőidő hosszát. Az alábbiakban részletesen elemezzük azt, hogy mit jelent 2022-ben a teljes munkaidő és a részmunkaidő. Hogy a teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén 2022-ben hogyan alakulnak a nettó bérek, a portálunkon található bérkalkulátor 2018 segítségével könnyen kiszámolható.
Teljes munkaidőben foglalkoztatottak
A Munka Törvénykönyve a teljes munkaidő mértékét napi 8, heti 40 órában állapítja meg. Az általános jogszabályi előíráson túlmenően lehetőség van arra, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkáltató és a munkavállaló megállapodása a teljes munkaidőt napi 8, heti 40 óránál rövidebb, illetve készenlét jellegű munkakörben, továbbá a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója esetében legfeljebb napi 12, heti 60 óra időtartamban állapítsa meg.
A munkaidő a napi munkaidő alapulvételével, heti vagy ennél hosszabb, de legfeljebb éves keretben is meghatározható. A munkaszerződésben meghatározott munkaidő hossza az irányadó az adatközléseknél abban az esetben is, ha a munkavállaló átmenetileg - munkaszerződés szerinti munkabérét nem érintő - munkaidő-kedvezményben részesül (pl. kisgyermekes anya, munkaidő-kedvezményben részesülő esti vagy levelező tagozaton tanuló).
Teljes munkaidőben foglalkoztatottként kell továbbá számba venni azokat a munkavállalókat is, akik esetében a munkáltató - gazdasági nehézségek miatt - átmeneti munkaidő-csökkentést hajt végre, de az alapbér időarányos csökkentését is jelentő, részmunkaidős foglalkoztatásra új munkaszerződést nem köt a munkavállalóval.
A teljesítménybérben, a kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállalók, illetve a távmunkások esetében a munkáltató határozza meg a végzett, illetve az elvégzendő feladat munkaidőigényét, mely alapján a munkavállaló a megfelelő csoportba sorolható és ugyanezen eljárás követendő a jutalékos rendszerben ügynöki munkát végzők esetében is.
Nem teljes munkaidőben, de munkaszerződés szerint havi átlagban legalább 60 munkaórában foglalkoztatottak
Ide tartoznak azok az alkalmazásban álló személyek, akiknek munkavégzésre irányuló munkaszerződése a teljes munkaidőnél rövidebb, de havi átlagban legalább 60 munkaóra részmunkaidőt ír elő. Ide tartoznak továbbá - a munkaidő hosszától függetlenül - az alkalmazásban állók teljes munkaidőben foglalkoztatottak kategóriájába nem sorolható egyéb csoportok.
Részmunkaidőben foglalkoztatottak
A részmunkaidőben foglalkoztatottak a munkáltatónál érvényes munkarend szerint, a teljes munkaidőnél rövidebb, részmunkaidőben dolgoznak. A teljesítendő munkaórák száma munkaszerződésükben napi, heti, havi vagy több havi időintervallumban is meghatározható. Ide tartoznak a szünidőben, szorgalmi időben részmunkaidőben foglalkoztatott diákok, nem értve ide a kötelező gyakorlaton lévőket.
Bedolgozók, akik bedolgozói jogviszony keretében otthonukban, illetve a saját maguk biztosította helyiségben dolgoznak.
A munkáltatónál szakmai gyakorlaton lévő szakképző iskolai tanulók, akiket a munkáltató az ott általános munkarendben foglalkoztat, így az alkalmazásban állók kategóriájába sorol, s munkadíjuk is ennek megfelelő (korábban "szakmunkásként bérezett szakmunkástanulók").