Valóban betegség a munkamánia? Mikor pihen a munkamániás? Soha! - felelhetnénk kis túlzással a címben föltett kérdésre, s a kétkedőknek talán elég azokra a médiában szárnyra kapott mondatra utalnunk, amely oly gyakran elhangzik fontos, vagy magukat annak tartó emberek szájából: "Én napi huszonnégy órát dolgozom!" Tudják-e önmagukról, hogy ha igaz, amit állítanak, az vallomás súlyos betegségükről?
A mértéktelenül dolgozó, pihenést szinte nem ismerő embereket munkamániásnak nevezik. Nem alaptalanul, mert valóban: kényszeres megszállottjai a munkának. Manapság a társadalom ezt a magatartásmódot díjazza, sokak szemében imponáló az a személy, aki látástól-vakulásig hajtja magát. Az anyagi érdekek túlzott előtérben tartása, a karriervágy, az elismertség igénye kényszeres személyiséggé változtathat bárkit, s beteges függőséggé alakíthatja addig normális munkavégzését.
A munkamániások megszállottak! Számukra a kikapcsolódás elfecsérelt idő, abból indulnak ki, hogy minden percüket a cél elérésére kell felhasználniuk. Ezek az emberek nem képesek lazítani, pihenni, ha netán elutaznak, azt is üzleti ügyeik ápolására használják fel.
Úgyszintén jól ismert fogalom a "munkaebéd", a "munkavacsora", vagy éppen "munkareggeli", ami csak ritkán jelent jóízű étkezést, még ritkábban kikapcsolódást, feloldódást. A munka, ha szenvedéllyé válik, súlyos, néha halálos kimenetelű következményekkel is járhat. A japánoknál, ahol a felfokozott munkatempót jelentős társadalmi elismerés övezi, gyakori a munkamánia kóros megjelenési formája, az úgynevezett Karoshi-szindróma.
A munkamánia sem újkeletű jelenség, politikusok, híres emberek váltak a karrier, a munka "rabszolgájává". Ismeretes, hogy a világirodalom egyik óriása, Honoré de Balzac, a nagy francia regényíró milyen megszállottan, mániákusan dolgozott. Elképesztő munkatempójáról legendák szólnak: éjfél után egy órával rendszeresen ébresztőt kért, ezután reggel 8 óráig egyfolytában írt,majd csekély másfél óra alvást követően, ismét dolgozott délután 5 óráig, miközben hatalmas kávéadagokat fogyasztott el. Voltaképpen ezután "élt" volna estig, csakhogy a nyomdába kellett mennie korrekturát javítani, üzletfeleivel tárgyalni és hivatalos látogatókat fogadni.
Ki kell lépni a mókuskerékből!
A kézzel fogható eredmény persze lenyűgöző: az Emberi színjáték regényciklusa keretében 90 regénye jelent meg. Az irgalmatlan munkatempóra a fiatal korában alapított könyvkiadó vállalatának csődje és tetemes adósságai késztették. Később a megfeszített, felfokozott munkatempó, az alkotói láz szinte maga alá temette az írót. A nappalok és éjszakák, a való élet és a műveiben szereplők szinte összemosódtak a mindennapjaiban. Ötvenéves lett, amikor megszabadult az adósságaitól és feleségül vehette Hanska grófnőt, régi szerelmét. Még 50 művel akarta tovább gyarapítani a hatalmas életművet, ám az egyéni boldogság és a további alkotás helyett a halál várt rá. Belehalt a munkába!
A szakemberek szerint a munkamániások ezzel a kényszeres magatartással menekülni igyekeznek a fennálló körülményekből, a kellemetlen valóságtól, sokan az emberi kapcsolatokat pótolják, érzelemviláguk elsivárosodását próbálják ellensúlyozni a megfeszített munkával. Ha nem tudnak ebből a "mókuskerékből" kilépni, egész személyiségük károsodik! Sokaknak valóságosan újból meg kell tanulniuk lazítani, de ha egyedül nem képesek erre, pszichológust kell segítségül hívniuk ehhez.
Hogyan gyógyulhatnak ki szenvedéllyé vált szokásukból? Célszerű a napi tevékenységüktől távolibb elfoglaltságot keresniük, s törekedniük kell arra, hogy abban a szórakozást is megtalálják. A kényszeres munkamániásoknak azt ajánlják, hogy állítsanak össze egy olyan listát maguknak, amiben rögzítik azokat a dolgokat, amelyeket titkon mindig szerettek volna kipróbálni. Bizonyára akad olyan, amely felkelti az érdeklődésüket. Eredménnyel járhat az a módszer is, hogy meggyőzik az illetőt: a pihenésre szánt idő, a teljes kikapcsolódás "megtérül", mert a feltöltődés nyomán megkétszereződik energiájuk, s újult erővel, gyorsabban és többet tudnak majd teljesíteni, mielőtt újra a pihenést választják.